A szervezet tagjai azon emberek, akik a koszovói válság elott, illetve a válság ideje alatt, valamint a NATO légicsapások idején hagyták el Jugoszláviát, s mindezt azért, hogy elkerüljék a fegyveres erokbe történo belépést, vagy konkrét meggyozodésbol dezertáltak a Jugoszláv Hadseregbol.

Meggyozodésünk, hogy minden Kormány egy társadalmat képvisel, mely egyénekbol, egyéniségekbol áll, akik különbözo nézeteket hordoznak magukban a boldogságról, illetve az élet értelmérol. Abból indulunk ki, hogy a társadalom személyekbol tevodik össze, akik irányítják saját meglátásukat a természetrol, saját gondolkodásmódjuk kialakulását a boldogságról, valamint különbözo körülmények között tevékenykednek eloítéleteik és meggyozodésük összhangjában.
Éppen ezért nem voltunk opportunisták, konformisták, illetve gerinctelenek a jugoszláv területen történt tíz éves válság ideje alatt sem és nem vettünk részt egyetlen háborúban sem. Mi nem gazdasági okok miatt lettünk dezertorök.
Visszatérésünk a saját hazánkba újabb bizonytalanságot és kalandot vonna maga után. A sebek nagyon mélyek és nagyon sok idore van szükség a gyógyulásukhoz. Ez a többéves állapot, melyet végigéltünk, az emberekben egyfajta rezisztens, foleg érzelmi tónusú állapot kialakulását eredményezte. Még mindig nem hiszünk a változásokban, melyek ugyan halvány hitet váltottak ki az emberek körében, remélve, hogy gyökeresen megváltozik a helyzet a jugoszláv térségben. Idore van szükség, hogy megmutatkozzon az új Kormány demokratikussága.

Az NGO „Elvándorlás" Szervezet minden egyes tagjának következo a meglátása: „Nem merünk visszatérni, mert az esetleges „AMNESZTIA" esetén féltjük saját, valamint családtagjaink életének biztonságát.

A legitim kérelem alapja a Magyarországon történo menekültstátusz megszerzéséhez a kiuzéstol való igazolt félelem volt, alátámasztva vallási meggyozodéssel és politikai állásponttal.
A lelkiismeret kinyilvánításának joga elemi összetevoje a szabad véleménynyilvánításnak, lelkiismeretnek és vallásnak, ahogy az Emberi Jogok Általános Deklarációjában, az Állampolgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Konvencióban rögzítve van.

E hozzászólást, mint olyat nemzetközi határozatokban és javaslatokban elismerte az Egyesült Nemzetek Emberjogi Bizottsága, az Európa-tanács, valamint az Európa-parlament.

A menedékjog jóváhagyásának alapja a „A menekültek státuszának és a velük szemben alkalmazott eljárások szabályzata" (1979), melyet az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Bizottsága (UHNCR) adott ki, és amely kimondja, hogy „Ott, ahol…….. katonai akció van folyamatban - amelyhez az adott egyén nem kíván csatlakozni -, és amelyet a nemzetközi bizottság is elítél, mint az elemi emberi viselkedéssel ellentétes tevékenységet, a dezerertálás, valamint a regrutáció büntetése e definició minden egyes más követelése alapján, önmagában üldöztetésnek tekintheto." (V fejezet, B bekezdés, 171§ )

Az ideiglenes védelem nem biztosít semminemu anyagi támogatást, hanem korlátozott státuszt.

A megfelelo védelem iránti igény azon személyek részére, melyek hazájuk elhagyása mellett döntöttek és nem az ütközetben való részvétel mellett - melyet a nemzetközi bizottság is elítél - nem élvez prioritást. Ezen emberek szélsoséges körülmények között élnek, menekülttáborokban vagy magánszállásokon.
AZ NGO „Elvándorlás 99" Szervezet tagjai a bizalom hídjait szeretnék kiépíteni minden nemzettel, valamint kultúrájukat és az eroszak nélküli világot terjeszteni. Mindennaposak a levelek, üzenetek, különbözo szöveganyagok, e-mail-ek; gyakorlatilag létrejött a világgal való kommunikáció. Biztosan Önök is megkérdezik tolünk - ez hogyan lehetséges?

Lehetséges, mert meggyozodésünk, hogy becsületes tevékenységet folytatunk, melynek során a professzionalizmus és lelkesedés együttesen hatnak. Meggyozodésünk, hogy ez az út, melybe nagyon sok energiát fektetünk, elvezet minket a természet teljes elfogadásához és mindenhez, ami e békében, nyugalomban, szeretetben és harmóniában létezik.

ELFOGADJUK a 21. sz. AGENDA alapelveit, melyeket az 1992-es Rio de Janeiro-i konferencián határoztak meg:

- Az individualizmus sokkal fontosabb a kollektivizmusnál
- A személyi érdekek sokkal régebbi keletuek a nacionalista, vallási és a politikai érdekeknél

Az 21. sz. AGENDA abból az álláspontból indul ki, hogy az emberiséget utolérte az a kritikus pillanat a saját fejlodésében, amikor:

- vagy folytatja a jelenlegi fejlodést, mely az országok közötti különbség létrejöttét, a szegénységet, éhezést, betegségeket, az ökológia veszélyeztetésének nagymértéku elterjedését eredményezte,
-vagy változtat a fejlesztési politikán, emeli az életszínvonalat minden egyes ember részére, és olyan fejlesztési politikát folytat, mely biztonságos és fájdalommentes jövot biztosít az utánunk jövo generációknak.